Vezércikk: A pályakezdők helyét meg kell tervezni

A pályakezdők helyéről könnyű úgy beszélni, mintha kizárólag az oktatás vagy a fiatalok alkalmazkodóképessége lenne a kérdés. Tanuljanak többet, használjanak új eszközöket, legyenek önállóbbak. A munkáltató azonban ugyanennek a rendszernek a része. Ha eltűnnek azok a feladatok, amelyeken keresztül valaki megtanulhatja a szakmát, a tapasztalat követelménye önmagába záródik. Olyan embert keresünk, akinek már volt lehetősége megtanulni azt, aminek a megtanulására mi nem adunk lehetőséget.

A Portfolio Checklist szeptember 18-i adásának második része ezt a munkaerőpiaci feszültséget vizsgálja. A kiadói leírás szerint Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója a pályakezdő állások szűküléséről és a mesterséges intelligencia hatásáról beszél. A beszélgetés témája fontosabb egyetlen korosztály elhelyezkedési gondjánál. A vállalatok jövőbeli tudáskészletéről van szó: honnan érkezik majd az önálló munkára képes kolléga, ha a belépés útját mindenki másra bízza?

Nem minden egyszerű feladat jó tanulási feladat. A mechanikus másolás vagy a rendszerhibák körüli fölösleges munka eltűnését aligha kell sajnálni. Mégis különbséget kell tenni az értelmetlen ismétlés és a szakmai mintázatok megismerése között. Egy dokumentum ellenőrzése során a kezdő megtanulhatja, milyen eltérések számítanak. Egy ügyfélkérdés megválaszolásából megértheti, hol találkozik a termék ígérete a használat valóságával. Ha a feladat megszűnik, ezt a tanulási lehetőséget valahol máshol kell létrehozni.

Az automatizálás ezért nem pusztán létszámkérdés. Munkaszervezési döntés arról is, hogy ki látja a problémát, ki próbálkozhat a megoldással, és ki kap visszajelzést. Egy rendszer előállíthat megfelelő választ úgy, hogy közben a mellette dolgozó ember alig ért többet a folyamathoz. Ez kényelmes lehet a napi teljesítésben, de sérülékennyé teszi a szervezetet. Amikor kivétel érkezik, ugyanahhoz a néhány tapasztalt kollégához fut be minden kérdés.

A magyar technológiai és mesterségesintelligencia-források követése segíthet megérteni az eszközök változását. A vezetés feladata azonban ennél konkrétabb: megkülönböztetni, mit végezzen el a gép, és mit kell az embernek értenie akkor is, ha nem ő végzi. Ez nem a régi munkamódszerek konzerválása. Egy számítást sem kell mindig kézzel elvégezni ahhoz, hogy értsük a feltételezéseit. A feltételezések ellenőrzését viszont valahogyan meg kell tanulni.

Érdemes ezért a junior munkakört feladatlista helyett fejlődési útként leírni. Milyen döntést hozhat meg az új kolléga az első hónap végén? Milyen eltérést kell felismernie? Milyen helyzetben kérjen segítséget? Milyen bizonyíték mutatja, hogy már nemcsak követi az utasítást, hanem érti a következményt is? Ezekre a kérdésekre adott válaszokból állhat össze a munka. A puszta eszközismeret felsorolása nem mutatja meg, mire lesz képes az ember egy valós helyzetben.

A mentorálás költségét sem érdemes elrejteni. Ha a tapasztalt kolléga teljesítményét kizárólag a saját lezárt feladatai alapján mérik, minden magyarázat hátrányként jelenik meg számára. A vállalat közben szóban fontosnak tartja az utánpótlást. Ez szervezeti ellentmondás, nem motivációs hiba. A tanításnak időt, elismerést és ésszerű keretet kell kapnia. Különben a junior jelenléte állandó megszakításnak látszik, miközben senki nem felel a beilleszkedés eredményéért.

A vezetésről és vállalati növekedésről szóló magyar tartalmak között ezért azokat a példákat is érdemes keresni, amelyek a tudás átadásának hétköznapi rendjét mutatják meg. Ki ellenőrzi az első önálló munkát? Hol gyűlnek a visszatérő kérdések? Mikor változik egy magyarázat közösen használható útmutatóvá? Ezek kevésbé látványos döntések, mint egy új rendszer bevezetése. Mégis meghatározzák, hogy az új rendszer mellett fejlődik-e a csapat.

A pályakezdőtől természetesen elvárható az aktív tanulás. Nem várható el viszont, hogy kitalálja a vállalat kimondatlan szabályait. Ha az elfogadható minőség csak a vezető fejében létezik, a hibák javítása könnyen személyes ítéletté válik. Jobb kiindulópont néhány valódi, már lezárt eset közös elemzése. Miért volt megfelelő a megoldás? Milyen más út lett volna lehetséges? Hol volt olyan kockázat, amely elsőre nem látszott? Ettől lesz a visszajelzés átadható tudás.

Kisebb cégnél mindez nem igényel külön akadémiát. Egy szűk feladatkör, kijelölt segítő és rendszeres rövid áttekintés már tervezhető keretet adhat. A fontos az, hogy legyen következő lépcső. Ha a kezdő hónapokon át ugyanazt a maradékfeladatot végzi, a cég munkaerőt kapott, de szakembert nem nevelt. Az induló vállalkozások és vállalkozói csapatok számára ez különösen lényeges: kevés ember mellett egyetlen szerep fejlődése is érezhetően növelheti a szervezet mozgásterét.

Az utánpótlás közös gazdasági érdek, de egyedi vállalati döntésekből épül fel. Minden cég nyerhet azzal, ha kész szakembert vesz fel. Ha azonban mindenki kizárólag ezt teszi, az elérhető tapasztalatért folyó verseny erősödik, miközben a belépők száma nem feltétlenül követi. Egy vállalkozás ezt a rendszerszintű problémát nem oldja meg egyedül. Saját tanulási útjának kialakításával mégis csökkentheti azt a függőséget, hogy minden új képességet kívülről kelljen megvásárolnia.

A vezetésnek ezért az automatizálási tervek mellé egy második térképet is érdemes készítenie. Az első azt mutatja, hol szabadul fel idő. A második azt, hol tűnik el a tapasztalatszerzés lehetősége, és hogyan pótolják. Ha az első térkép részletes, a második pedig üres, a megtakarítás egy része későbbi tudáshiánnyá alakulhat. Ezt a következményt a bevezetés pillanatában még nem feltétlenül látjuk a költségsoron.

A siker mércéje sem lehet pusztán az, hogy az új kolléga hány feladatot zárt le. Azt is vizsgálni kell, mely döntéseket hozza meg egyre önállóbban, mikor kér időben segítséget, és mennyivel kevesebb javítást igényel a munkája. A fejlődés nem mindig egyenes vonalú. Új felelősség mellett átmenetileg több kérdés érkezhet. Ez lehet annak a jele is, hogy a munkatárs már észreveszi azokat az összefüggéseket, amelyeket korábban nem látott.

A pályakezdőknek nem érintetlenül megőrzött tegnapi munkakörökre van szükségük. Olyan belépési lehetőségre van szükségük, amelynek van szakmai jövője. A vállalatok pedig nem attól lesznek felkészültek a technológiai változásra, hogy minden egyszerű feladatot eltüntetnek az emberek elől. Attól lesznek felkészültek, hogy a változó feladatok között is tudatosan építik a hozzáértést. A tapasztalat továbbra sem keletkezik magától. Valakinek teret kell adnia a megszerzésére.

▶